A 11 szabályról
Ez egy teljesen átlagos történet, átlagos problémával, amiről szerintem bárki tudna a saját életéből is példát felhozni. Megosztom hát veletek, és ha gondoljátok, osszátok meg velem ti is a saját történeteiteket.
Nos, történt egyszer, hogy megkérték a DÖK tagokat egy kisvárosi középiskolában, hogy társaiktól, tanáraiktól gyűjtsenek össze minden olyan információt, véleményt, javaslatot, neadjisten panaszt, amely az iskola működését hivatott javítani. Többüknek azonnal akadt is mondanivalója, elhangzott a kérdés, hogy amennyiben egy bizonyos osztály egy bizonyos tanára a sokadik jelzés ellenére is úgy viselkedik a diáklányokkal, hogy azokat sem a tanulás terén, sem a kommunikáció terén nemhogy ösztönzi, hanem meg is szégyeníti, megalázza, az elfogadható e. Azonban sajnos, mint tudjuk még a mai világban is, és még ezelőtt is, és még valószínűleg ezután is úgy volt, van, lesz, hogy márpedig a tanárnak mindig igaza van! Akkor is, ha épp nincs! Az eset eljutott az ofőig, aki természetesen azonnal kollégája pártjára állt. A tanulóját a karjánál fogva rángatta be egy üres terembe, ahol közölte vele, "Egy 16 éves csitri ne mondja meg egy 20 éve pályán lévő tanárnak, hogy jól tanít e vagy sem." A gyerek könnyeivel küszködve lépett ki a teremből, nagyokat nyelve indult a dolgára.
Néhány nappal később a faliújságon megjelent egy 11 pontból álló "szabályzat". A gyerek tudta jól, hogy neki szól. Elolvasta, ízlelgette, majd azon töprengett, hogy kiegészítse e, hozzáírja e a saját gondoltaiat, tépje le a falról, amikor nem látják, vagy egyszerűen csak próbáljon tárgyilagos maradni, és rábeszélni önmagát, hogy "Nem, ez nem is nekem szól!" Azt ugye mondanom sem kell, hogy bármi esemény történt volna, a helyzetén mit sem változtatott volna, így szép csendben csak megbeszélte őseivel otthon a történteket. Az ősök megsimogatták a buksiját, és gondolkodtak.
Íme a szabályok, melyeket Bill Gates a világ egyik leggazdagabb embere mondott el egy középiskolai beszéde során Amerikában:
Nos, megalkottam a saját szabályaimat is, amik nem biztos, hogy pont egyeznek Gates gondolataival. Egyrészt abból indultam ki, hogy senkiből nem lesz Bill Gates csak úgy, és vajmi kevés az esélye, hogy a nagy többségből felnőtt korára milliárdos lesz. Nyilván Gates volt az az egyik szerencsés, akivel az élet sosem volt igazságos, emiatt jutott neki ez a cseppet sem szomorú sors. Másrészt az amerikai gyerekeket, azok nevelését, körülményeit, álmait összehasonlítani kicsiny hazánk gyermekeivel sem túl egyészséges dolog. Van a szabályok között olyan is, ami hidegen hagy, ezeket ki is hagyom a sorból, de némelyikkel viszont nagyon nem értek egyet.
Nos, lássuk az én szabályaimat!
3. szabály:
Fontos, hogy tudd: A sok kicsi sokra megy!. Minden fillérért meg kell dolgoznod. Ha okos vagy, egy idő után mások dolgoznak majd neked.
4. szabály:
Az élet nem fenékig tejfel! Voltak, vannak és lesznek is az életükkel sehogy sem békében élő tanárok és főnökök, akik cseszegetnek. A tanár és a főnök között az az óriási különbség, hogy míg a tanár felnőtt, te "csitri" vagy; a főnököddel viszont már felnőttként fogsz szembenézni.
5. szabály:
Tanuld meg: a munka nem büdös. Pénzt adnak érte, amiből megveheted az óhajtott cuccokat.
6. szabály:
Az iskolában 45 perced van egy tantárgyra. Kicsengetnek, és kezdődik egy teljesen más. Nos, a munkában ez nem így lesz. Lesz amire több és lesz, amire kevesebb időt kell majd fordítanod. Ha valamivel nem boldogulsz, kérhetsz segítséget. Ha nem kapsz, akkor felállhatsz, és kereshetsz új munkát!
7. szabály:
Addig találd meg önmagad, amíg fiatal vagy! És akkor olyan munkát fogsz végezni, ahol te osztod be az idődet. Ha mégsem, akkor viszont lesz szabadságod, ami majdnem olyan sok, mint a suliban a nyári szünet. :-)
8. szabály:
Könnyen lehet, hogy a főnöködet sajnálni fogod, mert eminens tanulóból vezető pozícióba került. Ugyanis nem biztos, hogy tudja értékelni az élet apró örömeit, és azonnal összetörik, ha valami nem sikerül tökéletesen. Ne akarj tökéletes lenni! Csak Te magad akarj lenni!
Üdv,
Birizga