Karácsony küszöbén

Igen, nyakunkon a karácsony. December 23-a van. Nálunk rendhagyó módon már tegnap "feldíszült" a karácsonyfa. Sose szoktuk 24-e előtt, de a Virág annyira szépen kérte, hogy nem tudtam ellenállni! Mostanában a csapból is az folyik, hogy nem kell mindenáron a tökéletességre törekedni, miközben szép lassan idegronccsá válunk szentestére, így hát megfogadtam ezt a "tanácsot". 

Igaz, még van vásárolni való, hiszen azt a néhány apró ajándékot, amire az idén futotta, be kell csomagolni. A gyufám is elfogyott. 
A takarításból sem csináltunk az idén nagy ügyet. Szokásos hétvégi takarítás némi extrával, és ragyog a lakás. Igaz, nincsenek már kisgyerekek, és nem is várunk vendégeket. Akiket pedig várunk, azok nem jönnek. 

Nem lehet minden tökéletes, de nem is várom. Mégis vannak olyan szívhez szóló apróságok, amik igazán ünneppé teszik a karácsonyt. Amiktől könny szökik a szemembe, és érzem,hogy vannak, akik igazán szeretnek. 

Tegnap, amikor kísértem ki egy jóbarátomat, a postaládából kikukucskált egy levél. Szép fehér boríték, gyöngybetűkkel címezve a nevemre, feladó nincs. Nézem a pecsétet, Bonyhádon adták fel. Vajon ki lehet? Felnyitottam, és egy gyönyörű képeslap volt benne a nagynénémtől, belülre a következők kézzel írva: 

"Karácsonyi szeretetem hópihékkel szálljon,
Kívánom, hogy téged boldogan találjon!
Ha hiányzik a szeretet, vagy melegségre vágyol,
Télen, nyáron, hóesésben mindig megtaláljon! 

Az emberi szív szeretetből áll össze,
Adj ma egy darabot másoknak belőle!
Ne félj, hogy elfogy, hisz neked is adnak, 
Ezért van értelme e gyönyörű napnak. 
Adj belőle bátran, így lesz szép az álom,
Legyen nektek csoda szép e mesés Karácsony!

Kisvejke, 2017 karácsonyán

Nagyon sok szeretettel Juli nénéd"

Hát mit mondjak egészen meglepett. Nem szokott a nénje írni, évente egy két alkalommal találkozunk, olyankor mindig nagyon örülünk egymásnak, sokat beszélgetünk. Nénje az a kérdezős fajta, és szeret beszélgetni. Egyébként meg sokban hasonlítok rá. Apukám húga ő. Már azonban az is meglepő volt, amikor a születésnapomon felhívott telefonon. Örültem. 
Hogy miért hív és miért ír? Ennek is megvan az oka. Eddig is gondolt ránk, és mi is rá- rájuk, azonban ezt valamiért nem fejeztük ki egymás felé. Pedig az életben semmi nem fontosabb annál, hogy a családi és baráti kötelékeket tartsuk, és a szeretetünket egymás felé valamilyen formában kifejezzük. Nyilván ahogy telnek az évek az embernek ezekből a kapcsolatokból egyre kevesebb lesz, hiszen ahogy öregszünk, távoznak mellőlünk néhányan. Azok pedig akik maradnak, jelenthetik a további lelki táplálékot számunkra. Köszönöm  a karácsonyi üdvözletet Juli néném! Meghatott, és jól esett! 

Alig telt el a képeslap elolvasásától néhány óra, én még mindig azon sopánkodtam, hogy két nap múlva szenteste, és nincs fenyőfám. Viccelődtünk a Virággal, én már leginkább kínomban. "Törjünk valahonnan egy ágat, és dobjunk rá pár szem szaloncukrot, jó lesz az!", vagy "Díszítsük fel az udvarban lévő tuját!", "Jó lesz a diófa is, vagy a nyárfa!" Jókat kacarásztunk. 

Pénteken kimentünk nézelődni, persze mindenhol ugyanaz a cég árulja a fákat, így tök mindegy melyiknél érdeklődsz, a fa ára ugyanannyi. Ki is néztünk Virággal egy 170 cm-es gyönyörű formás nordmannt. Kérdezem a srácot, (hátha híresen szép szemeimmel rábeszélem) mennyit tud engedni a kiszámolt 11200 forintos árból. Közölte, hogy 11 ezerért elvihetem. Furcsán nézhettem rá ezután, szerintem a szemem nem volt már szép. Valóban 200 forint kedvezményt kíván adni? A két szép szememért??? Na, jó, tartsa meg! 

 A tavalyi gyönyörű nordmannfenyő után nem voltam hajlandó beérni holmi gyenge lucfenyővel, ámbár azt is tudom, a karácsony nem a fától lesz szép, békés és szeretettel teli. Mégis megtölti most a szívemet ez a kis fenyőfa, ami tegnap óta itt áll feldíszítve a nappaliban, pont az íróasztalom előtt. Történt ugyanis, hogy délután megállt egy autó a ház előtt. Attila szállt ki belőle, Virág barátja. Virág már ekkor pukkadozott a nevetéstől, nem tudtam mi baja, mire kinyögte, hogy megérkezett a fa! 
Ó, hát azt nem tudom elmondani, mennyire jól esett ez a gondoskodás. Hagyták az utolsó percig, hogy kutassam, keressem a megfelelőt, mígnem egyszercsak itt volt! Attila azon melegében be is faragta a talpba, és mint említettem, engedve Virág kérésének, fel is díszítettük. Annyi, de annyi díszünk volt, hogy némelyik ágra kettő is jutott. Köszönöm gyerekek! Szeretlek benneteket! 

Holnap szenteste! Virággal töltöm és talán Attilával. A kisfiamat is hívtam, de nem tudom, hogy eljön e. Nagyon hiányozna, ha nem jönne. Zsolti a saját családjánál teljesíti kötelességét, így belőle nem jut most nekem. Azért persze nagyon hiányzik, de megértem. Hiányoznak az ő családtagjai is. Anyukája, kislánya, testvére, sógornője és a gyerekek! Gondolok rátok is! 
Anyukám, apukám, testvéreim. Ancsa és Viktor. Kistesóim: Zoli, Dani, Bence. Veletek remélhetőleg találkozom, és ennek nagyon örülök! És a többi közeli és távoli rokon, barátnőim, barátaim! Mindenkinek szeretetteljes, békés ünnepeket kívánok! 

Szeretettel: 

Ildikó